1 éve ezen a napon írtam rá “egy ajkai védőnőre”, hogy tanácsot és segítséget kérjek a babaúszással kapcsolatban.
Egyszerűen hihetetlen volt számomra az a kedvesség, segítőkészség amit Tőle majd később a babaúszóktól kaptam.
Köszönöm, hogy a sors Halbrucker Katához vezérelt azon az estén.
Köszönöm, hogy vannak olyan családok, akik a kezdetek, vagy a csatlakozásuk óta kitartottak mellettem még akkor is, ha a körülmények nem a legideálisabbak voltak számukra.
Köszönöm a rengeteg megosztást, véleményt, szóbeli ajánlást, amik nélkül nem tartanék itt ahol.
Senki számára nem titok, hogy az első hónapok sikerei után – részben az uszodabezárás miatt, részben egyéb tényezők miatt – egy nagyon kemény fél éven vagyunk túl. De látom a fényt az alagút végén, sőt amíg nem láttam, addig is volt mindig valaki, aki tartotta a lámpást. 🙂
Örülök, hogy a rengeteg siker mellett a nehézségeket is megélhetem, s általuk lehetőségem van a fejlődésre.
Úgy érzem büszke lehetek magamra, hogy ezalatt az év alatt megteremtettem Ajkán azt, ami még sok nagyvárosban sem biztosított: 3 hónapos kortól megszakítás nélkül tudom fogadni a gyermekeket – egészségeseket és betegeket egyaránt – egészen addig míg meg nem tanulnak úszni. S ha az uszoda elkészül, akkor tovább is!
Szeretném elérni azt, hogy minden gyermek, illetve szülő tudjon a lehetőségről és senki ne maradjon távol azért, mert nem hallott még róla!
Bízom benne, hogy még nagyon sok baba, manó és gyógyúszó fog a kezeim alá kerülni, akiknek legjobb tudásom szerint elősegíthetem a testi-, lelki fejlődését, gyógyulását.
Nem tudom elégszer mondani: KÖSZÖNÖM!!!!

FotorCreated