A red children float floating in blue pool

A Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda (IBE) 1997-ben hirdette meg Szent Bálint (Valentin) napjára, február 14-re az epilepsziások világnapját.

Az epilepszia szó görögül “fogva tartást” vagy “megragadást” jelent. Az emberiség fél százaléka szenved epilepsziában, de csaknem öt százaléka élete folyamán legalább egy alkalommal átél epilepsziás rohamot. Az összes epilepsziás megbetegedés kétharmada a gyerekkorban kezdődik, de e betegek többsége a kamaszkorig meggyógyul.

Az emberek többnyire csak az eszméletvesztéssel járó úgynevezett nagy rohamot ismerik, de ez csak egyike az epilepszia harminc különböző megjelenési formájának. Van például úgynevezett kis roham is, amely rövid ideig tartó szellemi kieséssel jár, máskor a beteg pár pillanatra csupán összerándul, mintha megrettent volna valamitől, illetve elrévedt, elbambult volna. A beteg a roham ideje alatt történtekre általában nem emlékszik vissza. 
Fontos tudnunk: az epilepszia nem egységes kórkép! Minden epilepsziával élő gyermeket másképpen kell kezelni.

Másképp, de mégis ugyanúgy!!!

Az epilepsziás gyermeknek is joga van a normális gyermekkorhoz, hogy teljesnek érezze magát a mindennapokban.

A gyermekkori epilepszia többsége felnőtt korra meggyógyul. Ugyanakkor nem mindegy, hogy a kezelés közben hogyan alakul a gyermek testi és lelki fejlődése. A rendszeres sport epilepsziás gyermekek fejlődéséhez ugyanolyan fontos, mint kortársaik számára. Szülőként tehát fontos, hogy segítsük a gyerekünket, hogy sportoljon, másrészt hogy jó sportágat válasszon.

Fontosnak tartjuk, hogy a gyermek biztonságban érezze magát a vízben és a szülő is biztonságban érezhesse a gyermekét. Fontosnak tartjuk továbbá hogy a szülő tudja, odafigyelünk a gyermekére, tudjuk, hogy a gyermek különleges bánásmódot igényel, de nem tartjuk furcsának, különcnek, nem tartunk tőle és nem félünk az alapbetegségétől.

Teljesen tévhitnek tartjuk azt az általánosított kijelentést, hogy epilepszia diagnózis kizárja az úszás lehetőségét és úgy gondoljuk felesleges lenne eltiltani ezen gyermekeket az úszástól. Gyakran előfordul továbbá, hogy esetleg kapcsolt betegség is társul diagnózishoz, ezekben az esetekben, ezekre a betegségekre kifejezetten javasolt a (gyógy)úszás. 
Érdekes, de tény, hogy az otthoni fürdőkádban sokkal több baleset történik az epilepsziás betegek körében, mint az uszodában.

Amit kérünk és mindenkiben szeretnénk tudatosítani: 
-nagyon fontos hogy a gyermek alapbetegségéről az oktató, az edző tudjon
-hogy akkor vehet részt az oktatáson, ha a gyógyszerei be vannak állítva és nincsenek gyakori nappali rohamai 
-felnőttként, gondozott és tünetmentes epilepsziás is úgy menjen úszni, hogy mindenképp kérjen meg valakit, hogy kísérje el és lehetőleg szóljon az úszómesternek a vízbe menetel előtt, hogy ő is tudjon róla

A szülő állandó jelenlétét nem kérjük, de lehetőséget adunk,az epilepsziás mély vizes úszóink esetében hogy, a szülő jelen legyen az oktatás alatt, ha szeretne bent lenni.

Úszóiskolánkban több éve járnak epilepsziás gyermekek, eddig problémával náluk az úszásoktatás során nem találkoztunk. Figyelünk rájuk, picit jobban mint másra, de ezt észrevétlenül tesszük. Fontos hogy a gyerkőc boldogan, vidáman élje meg ezeket a pillanatokat, soha nem diszkrimináljuk őket semmilyen irányban.