versenyTöbb szülő félve kérdezi meg az első telefonbeszélgetésünk alkalmával, hogy le kell-e menni a víz alá, mert az Ő gyermeke fél, rossz élménye volt és nem akar lemenni. Nos, nálunk nem KELL lemenni a víz alá, nem KELL csempét számolni, ennek ellenére 3-5 órán belül mindenki le szokott merülni a halacskákért! 🙂 De ha nem tenné meg, akkor sem lenne semmi baj, majd megteszi 10 vagy 15 óra múlva!

Szoktam hangoztatni, hogy aki versenyzőt szeretne nevelni a gyermekéből, az ne hozzám hozza, hisz nálunk nem teljesítmény orientált oktatás folyik, és főleg: nem versenyzünk egymással!

Viszont cserében a gyermekek megtanulják legyőzni önmagukat, megtanulják, hogy nem az a fontos, hogy meg tudom-e csinálni, hanem az, hogy megpróbálom-e megcsinálni! Megtanulják, hogy a Margaréta néni nem akkor dicséri meg őket, ha ők voltak a leggyorsabbak, hanem akkor, ha szépen végzik a feladatot! Óráról órára nő az önbizalmuk, rájönnek, hogy jó dolog próbálkozni, bátrabbak lesznek s csak úgy “mellékesen” megtanulnak úszni.

Sokfélék vagyunk, de épp ez a szép. Nálunk nem hátrány, ha valaki figyelmetlen és izgága, majd megtanul odafigyelni és lehiggad, nem gond ha félénk, mert majd bátorságot gyűjt. Nem gond az sem, ha nem megy le a víz alá, vagy fél a víztől, mert meg fogja tapasztalni, hogy nincs mitől tartania.

Én türelmes vagyok a gyermekekhez, kivárom, ha még nem érett meg egy feladatra, de ha már megcsinálta egyszer, akkor utána is meg kell! Viszont ehhez az kell, hogy a szülő is legyen türelmes, ő is ki tudja várni , hogy a gyermeke leküzdje a félelmeit.

Szóval várjuk szeretettel a félénk, víz iszonyos, figyelemzavaros, bátortalan gyermekeket is, mert nálunk van helyük!